Órákból napok, hetekből évek – a kerekasztal körül

2016. szeptember 14.

Anna: Női kerekasztalunk több mint négy és fél éve kezdődött. Akkor egy heti rádióműsor felvételére gyűltünk össze, s most - túl a 200. adáson - is beszélgetünk hétről-hétre. A Szemléletben harmadik éve olvashatóak gondolataink. Akkor indítottuk el ehhez kötődő honlapunkat, hogy ily’ módon is elérhetőek legyünk, s megismerhessük a minket hallgatók, olvasók gondolatait, témáinkhoz kötődő élményeit.

Ildi: Talán nem titok, hogy a rádiófelvételeknél mindig elmondod Anna, ha “jubileumi” adáshoz érünk. Szóltál az 50-nél, a 100-nál, akkor amikor a találkozásaink egyéves, kétéves stb. évfordulója volt. De engem mindig meglep, hogy már ennyi éve, ennyi alkalommal, ennyi témáról beszéltünk! Közben nem tűnik fel.

Anna: Persze, én is mindig a következő találkozásra, adásra, cikkre koncentrálva teszem a dolgom, de hosszú évek alatt megtanultam, hogy ügyelni kell a munkában is arra, hogy számontartsuk az ünnepelni valókat, s ne csak a magánéletben figyeljünk erre. Engem a “mi történetünkben” az hat meg, hogy ennyi ideje, ilyen rendszerességgel számíthatunk egymásra, s a “közönség” is számíthat ránk. Ti egyébként hogyan viszonyultok az évfordulókhoz?

Andi: Megütötte a fülem, ahogy a szakmai ünneplés fontosságára felhívtad a figyelmet. Nekünk vállalkozóként ez különösen értékes, hiszen nem egyszerű sikeresen, jól működni. A cégen belül két ünnepünk van. A szüret végén és a karácsonykor összejövünk és a munkatársainkkal is megosztjuk az örömünket.

Ildi: Kicsit más, hogy az iskolában nem években, hanem tanévekben gondolkodunk, de szép dolog az, hogy ezen a területen még köszöntik a 25. éve ott dolgozókat.

Andi: Nálunk a következő év az évfordulókról szól majd, hiszen a férjem és én is 50 évesek leszünk. Anyukám a 80., anyósom a 70. születésnapját ünnepli majd. Ráadásul az egyik fiunk abban az évben nősül. Ez az amit a legnagyobb izgalommal várunk. Szeretünk együtt ünnepelni! Én különösen kedvelem a tervezgetést, amikor még csak gondolkodunk, hogy kit, hogyan köszöntsünk.

Ildi: Mi a 25. házassági évfordulónkra készülhetünk. De ami kivételes és örömteli, hogy a férjem nagymamájának a 100. születésnapját nagy családi körben ünnepeltük. Most pedig az apukám 70. születésnapjára készülünk. Nagyon kellenek ezek a pillanatok, s ezek az erőt adó példák is!

Anna: Nekem ehhez kapcsolódva a nagyfiunk nagykorúvá válása jut csak eszembe, mint kiemelkedő évforduló. Azt mindenképpen emlékezetessé tesszük majd! Hiszen kiskorukban minden szülinap nagy ünnep, aztán már csak a kerek évfordulóknál vannak komolyabb összegzések… Amikor a férjem betöltötte a 40-et sikerült nagyon szépen köszöntenünk. Az ünneplésünkben benne volt az a szeretet, gondoskodás amit a család adhat és a büszkeség is, hogy lám telnek az évek, s férfiként, egészségben itt van közöttünk. Hiába ez nem nagy kor még, nekem mégis reményt ad!

Kérdések a továbbgondoláshoz: Hogyan alakultak élete során az ünneplései és az ezekhez való viszonya? Most mennyire fontosak az életében az évfordulók? Mivel teszi szebbé és kikkel osztja meg az évfordulókhoz kapcsolódó ünnepeket?

Címkék