Faültetésre hívtak bennünket. Ez már magában is örömteli és különleges számunkra. Emlékszem gyermekkoromban mekkora rákészülést, tervezést, egyeztetést jelentett, ha a kertünkbe új facsemete került. Nagyapám a téli hónapokban igyekezett kitalálni, melyik az a fajta, amely a mi földünket szereti majd. Milyen az a gyümölcs, amire még szükségünk van a háztartásban. S honnan szerezze be, hogy biztosan bő termést hozó, egészséges fa legyen belőle. Épp ezért nagy boldogságot okozott, ha ott lehettem, amikor a kis fa földbe került. Akkor mindig az örömet láttam nagyapám szemében. Csillogott benne, a jövőbe vetett hit, a bizalom, hogy a most elültetett erőtlen kis csemete, idővel gazdag termést hozó, jó gyümölcsöt termő, árnyat adó fává növekszik.