Az adakozás öröme

2016. december 05.

Anna: Az ünnepi készülődés közepette, fontos, hogy ne feledkezzünk meg azokról sem, akik nélkülözve várják a karácsonyt. Ti mennyire vagytok adakozók?

Andi: Szerintem az évnek nagyon fontos időszaka a karácsony. Akiben van egy kis lélek, biztosan gondol azokra is, akik nála nehezebb körülmények között élnek.

Ildi: Ilyenkor érzékenyebbé válunk arra, hogy vannak olyanok, akiknek még a legalapvetőbb dolgok sem adatnak meg ahhoz, hogy ünnepeljenek.

Andi: Nekem van egy történetem, ami mindig megmelengeti a szívem, ha eszembe jut. Pár éve az egyik gyermekünk osztálytársa, a szülei válását követően egyedül maradt egy nagy családi házban. Többször előfordult, hogy azért betegedett meg, mert nem tudott fűteni. Minden támogatás és segítség nélkül csinálta végig a gimnáziumi éveket. Olyan erős akarttal és lélekkel küzdött, hogy engem megrendített. Összeraktunk neki egy karácsonyi kosarat, amibe tettünk mindenféle finomságot és fát is vittünk neki, hogy arra se legyen gondja. Elpityeredett, annyira hálás volt! S bár sokat jelentett neki a segítség, de soha nem jött volna oda magától kérni.

Anna: Talán az volt a legdrágább ebben a kosárban, hogy észrevettétek a szükségét és kérés nélkül is adtatok...

Andi: Ez valóban nagyon személyes volt! Más, mint amikor egy telefonhívással vagy egyéb módon pénzt adományozunk. Itt biztosan tudtam, hogy segítek és az adományom célt ér.

Ildi: Nekem nagy jó, hogy katolikus iskolában tanítok, így a karitász gyűjtéséhez minden évben könnyen csatlakozhatunk. Jó érzés otthon válogatni a saját gyerekemmel és látni hogyan mond le egy-egy kedves darabról. De a diákjainkra is nagy hatással van, hogy segíteni tudnak és megtapasztalják az adakozás örömét. Bár számomra elgondolkodtató, hogy sok tanulónk maga is rászorulna a támogatásra, s szívesen elfogadná az osztálytársa felajánlott ruháit, ha nem tartaná vissza a szégyenérzet. Sőt ők is inkább hoznak, hogy segítsenek! Mindig megdöbbentő mennyiségű adomány gyűlik össze, amit a hozzánk legközelebb működő bentlakásos intézménynek adjuk, ahol fogyatékkal élők tanulnak.

Anna: Sokan úgy tartják, hogy a legjobb a hozzánk legközelebb levőkön segíteni. Nekem sokáig az okozott fejtörést, hogy a feleslegessé vált játékokkal, kinőtt ruhákkal tényleg segítek-e? S ha igen, akkor hol lesz a legjobb helyen? Mert amellett, hogy kedvelem, ha konkrét célra gyűjtenek, az is segít, ha megmondják, hogy mire van szükség. Például amikor a boltban kupon formában megvehetem egy rászorulónak a reggelit vagy ha tartós élelmiszert gyűjtenek nagy ünnepek előtt. Ilyenkor elképzelem mire van szükség a vacsorához, s azt is hogy valaki ezt majd örömmel elkészíti!

Kérdések a továbbgondoláshoz: Karácsony tájékán jobban szokott adakozni? Az adományozásnak melyik formáját (pénzbeli, tárgyi, lelki) kedveli leginkább? Megtalálja-e a környezetében azokat, akiknek segíthet?

Címkék