A valódi rangsor

2014. október 05.

A minap felmérték az óvodában, milyenek a szülők elvárásai. Egy közel tíz szempontot felvonultató listát kaptunk, azzal a kéréssel, jelöljük, melyek az ott olvasottak közül az igazán lényegesek számunkra, s mit érzünk elhanyagolhatónak. Szerepelt azon a megfelelő környezettől a minőségi étkeztetésen át a változatos programkínálatig minden. Magam, jól megfontoltam, hogy mi mellett foglalok állást, s aszerint súlyoztam a kijelentéseket. Miután visszaadtam a kitöltött ívet, több gondolat is felmerült bennem.

Az egyik az, hogy mennyire függ aktuális helyzetünktől, hogy mit érzünk fontosnak! Hiszen azokon az alapértékeken kívül, amelyek mentén életünket éljük, hajlamosak vagyunk a pillanatnyi állapotunk szerint dönteni. Én alapvetőnek tekintem a biztonságot, a megfelelő táplálást és a kellő figyelmet, ha a gyermekeimről van szó. De ugyanannyira lényegesnek érzem, hogy szerető és befogadó legyen az a közeg, ahová tartoznak, s ahol idejük nagy részét eltöltik. Örülök, ha napjaiknak része a muzsika, a mese, a játék, hiszen ezek színezik ki a mindennapokat, szépítik meg az életet. De hogyan tehetném mérlegre, hogy a gyerekek egymás iránti megbecsülését vagy a velük való odaadó foglalkozást tekintem e előbbre valónak. Főleg, mivel nézetem szerint, az egyik feltételezi a másikat, egymást erősítő hatásúak, s emiatt kölcsönösen fontosak. A személyes listám végén a sok program, a költséges magánórák biztosítása szerepelt. Egyrészt mert szülőként igyekszem őket kellő mennyiségű élményhez, változatos életeseményekhez juttatni, másrészt mert vallom, ha egy gyerek szeretetteljes közegben, játékosan tölti napjait, minden fejlesztést megkap.

A véleményemet összefoglaló lapon végigtekintve hiányérzetem is támadt. Nem esett ugyanis szó arról, milyen fontosak azok, akikre gyermekeinket bízzuk. Milyenek legyenek ők? Milyen értékek mentén haladjanak? Mit tartsanak Istenről, a világról, s az emberről? Milyen hitvallással bírjanak, ha a gyerekekről kérdezik őket?

Nekem jóleső volt az a tudat, hogy gyermekeimet jó kezekben tudhatom. Igazi érző szívű, a világ iránt nyitott, elfogadó, szeretetteljes óvónőkre bízhatom. Ismerik az érzést, amikor édesanyaként a számunkra legfontosabb emberke kezét az övébe adjuk át. Rájuk bízva ezzel gondjaikat, gondolataikat, mindennapjaikat. S megszavazva nekik annak a bizalmát, hogy felelősséggel, örömmel, alázattal végzik feladatukat.

Pedagógus napon több figyelem jut nekik. Megszaporodnak az átnyújtott virágok is. S azt gondolom, szükséges, hogy ily’ módon is megbecsülést kapjanak. Az azonban, amikor kisfiam elgondolkodva óvó néninek szólít, kislányom otthon lelkesen nekik készít rajzot, s családi életünk mozzanatait velük ugyanúgy megosztják, mint az óvodaiakat velünk, akkor érkezik meg az igazi elismerés.

Javaslom hát, hogy a tárgyi feltételek lajstromozása mellé vegyük fel a személyek fontosságáról szóló jellemzőket is, mert bár a gyerekek emlékeiben megmarad majd a kedvenc ovis játékuk, s az udvaron álló kisház képe, de legélénkebben pedagógusaik óvó kezére emlékeznek majd.

Laskay Anna

Címkék