A hallgatás hozadéka

2015. február 17.

Böjtben keressük a megszokottól eltérőt, vágyunk a másra, megkülönböztethetőre. Talán abban bízunk, hogyha levetkőzzük rossz szokásainkat, magunk mögött hagyjuk az Istentől eltávolító élményeket, teendőket, a böjti időre tett vállalásaink könnyebben sikerülnek.

Szándékosan vagy tudattalanul, de haladunk a csendesség felé. Hiszen az ételtől való tartózkodás önmagunkra figyelést eredményez. A természetünk megfékezését szolgáló vállalásaink szintén befelé fordulást igényelnek. A kapcsolataink terén kitűzött javulás társainkat helyezi előtérbe, környezetünk tisztelete révén magunkat háttérbe szorítva. S mindez elcsendesedést is jelent. Hiszen a magunkra és másokra figyelés nem történhet zajban. Akkor már nem valódi!

Ugyanígy a bűnbánatban telő napok, az imádságok gyakoribbá válása magával hozza a csendet, mert elmélyülni, elmélkedni sem lehet zajjal körülvéve.

Hasznos napok ezek! Hiszen a levetkőzött rossz helyébe, ha kellően odafigyelünk, ha meg tudunk újulni, jó költözik. S ugyanúgy ahogy a rossz teret tud nyerni, ki tud virágozni bennünk a jó is. Igaz, gondozást igényel, folyamatos jelenlétet, s kellő figyelmet, de ha gyökeret vert, erőssé és természetessé válhat a jelenléte bennünk és az életünkben. Azért is fontos ez a küzdelem, mert a jóval, széppel, virágzóval bevett és bevetett terület a következő elrugaszkodáskor már adott. Megvan. A miénk. S innen kezdhetünk megfontoltan, okosan, erőnkhöz mérten az új területek kigyomlálásához.

Jó társunk ebben a lelki kertészkedésben a csend! Hiszen a csendességben figyelve lelkünk mezőit nemcsak a messziről is jól látható virág tűnik fel, hanem a rejtőzködő gyom is. Ha kellően mélyre ásunk, megtaláljuk a makacs hibák, beidegződések, visszatérő elbukásaink fő gyökerét.

Ehhez a lelki munkához, mint a legsokoldalúbb kerti szerszám használható a csend. Ha csak egyszerűen megpróbálunk csendben maradni már sorakoznak is azok a gondolatok, s hibák, amelyek a legjellemzőbbek ránk. Kiderül, csak ez az egyszerű gyakorlat: a csend előidézése és megtartása micsoda erőket igényel részünkről. Hiszen óhatatlanul nyúlunk a zenelejátszó gombja után, a kanapéra huppanva keressük a távirányítót, vagy csak pusztán mi magunk dallamot dúdolunk. Nehéz próba ez. Ha egyedül vagyunk, gyakran nehezedik ránk a csönd. Pedig tekinthetnénk értékként, lehetőségként rá.

Szintén a böjthöz és a csendhez kapcsolható gyakorlat lelkünk edzésére, természetünk megvizsgálására és a másokkal való kapcsolatunk feltérképezésére, ha igyekszünk figyelemmel hallgatni. Tudom, egyszerűen hangzik! De ha megpróbálunk a másik hangolódva, őt előtérbe helyezve csendben lenni, ismét megmutatkozik, hogy mennyire nem ez a természetes. Hiszen a közösen átélt események bennünk is érzéseket keltenek. A hallottak minket is véleményformálásra sarkallnak. Úgy érezzük csak akkor vagyunk hatással az eseményekre, csak akkor veszünk részt a történésekben, ha hangoztatjuk mindazt amit gondolunk. De ha ezt legyőzve, tudunk odaadással hallgatni, a legdrágább ajándékot adjuk a másik embernek, a figyelmünket. S ráébredhetünk arra is, hogy mennyit épülünk saját magunk legyőzése, a másik ember gondolatainak megismerése által. Szoktassuk magunkat a csendhez, s becsüljük meg, ha találkozunk vele, s töltsük meg tartalommal, miközben őrizzük!

Laskay Anna

Címkék